Zebegény
Zebegény nevének kialakulására vonatkozó legrégebbi adatok a 13. századból maradtak fenn először. A Baranya megyei Zebegény – mai nevén Szebény- a Szent Mihályról nevezett bencés apátsága birtokos volt a "Zebegény-hegyi monostor"-ban, (Szent Mihály hegy) mely a hegy Duna felé eső lejtőjére épült.
Egy 1295. szeptember 26-án kelt peres irat a bencés kolostort "Monasterium de Zebeguennak" zebegényi monostornak nevezi.
"Fuxhoffer, Damianus: Monasteriologia regni Hungariae, I., Veszprém, 1803., 227. p. a következőt írja Zebegény monostoráról:
LXXI. A ZEBEGÉNYI BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA APÁTSÁG
"Többféleképp írják: szebegényi, szöbögényi és szöbögény-hegyi. Szent Márton fő monostorának (Pannonhalma) emlékeiből kiderül, hogy az esztergomi főegyházmegyében alapították, és 1251-ben már virágzott; hogy mikor hanyatlott le, semmiféle emlékből nem derül ki. Ha valaki a zebegényi apátság fennmaradását a mohácsi vészig szeretné kitolni, azt én készséggel megengedem, vagy inkább azért értek vele teljesen egyet, mert a bencés emlékeket olvZebegény nevének kialakulására vonatkozó legrégebbi adatok a 13. századból maradtak fenn először. A Baranya megyei Zebegény – mai nevén Szebény- a Szent Mihályról nevezett bencés apátsága birtokos volt a "Zebegény-hegyi monostor"-ban, (Szent Mihály hegy) mely a hegy Duna felé eső lejtőjére épült.
Egy 1295. szeptember 26-án kelt peres irat a bencés kolostort "Monasterium de Zebeguennak" zebegényi monostornak nevezi.
"Fuxhoffer, Damianus: Monasteriologia regni Hungariae, I., Veszprém, 1803., 227. p. a következőt írja Zebegény monostoráról:
asva felbukkan Henrik zebegényi apát emlékezete, aki 1342-ben a visegrádi Szent András egyházban tartott tartományi káptalanon a bencés apátok közül jelen volt, és a káptalani döntéseket aláírta. Nem is volt senki a bencés apátok közt, aki a visegrádi Szent Andráshoz közelebb lett volna mint ő, aki a Dunán átkelve monostorából egy óra alatt odaérhetett. Eme zebegényi monostor Hont megyében egy előre kiugró, sziklás, a Dunára támaszkodó és ezen oldalról csaknem megközelíthetetlen hegyen helyezkedett el. Mindmáig megőrizte az öreg hegy - melyet csupán a Duna választ el az Esztergom megyei Dömös birtoktól - a zebegényi nevet. Volt Dömösön az egyházi rendnek egy igen gazdag és ősrégi prépostsága, (társas káptalan) amely oly igen a zebegényi monostor látkörébe esett, hogy ahányszor csak a szerzetesek igen magasan fekvő monostorukból a Duna irányába lepillantottak, először ezen prépostságra esett tekintetük. Azt, hogy a régi monostornak valaminő romjai megvannak-e még, semmilyen hitelt érdemlő tanúbizonyságból nem tudom megerősíteni, és nem találkoztam senkivel, aki a tiszteletreméltó régiség megtekintése és megvizsgálása végett a roppant nagy hegyet meg akarta volna mászni. A monostor romjai előtt Dömös birtokról nézve látszik a hegy Duna felé eső lejtőjén három barlang, úgynevezett remetelakok, amelyeket a bencések ősi szokása szerint azok a szerzetesek laktak, akiknek Szent Benedek regulájában megengedte, hogy miután a közösségben hosszas gyakorlat révén megtanultak harcolni a testtel, a világgal és az ördöggel, folytathassanak magányos, remetei életet. A bencés rendnek még több efféle emléke fordul elő a Monasteriologiai Hungaro-Benedictina-ban, (Magyar bencés monostorok történetének könyve) ezeket a saját helyeiken jegyeztem fel."
A XIV. századból találhatók még följegyzések arról,hogy Papy Miklós fia Lőrincz volt az apátság kegyura. E család a "magvaszakadtával" Zsigmond király 1396-ban a kegyúri jogot a Trentul testvérekre ruházta. 1483-ban a bencés monostor már elhagyott volt, amit ebben az állapotában Zsigmond pécsi püspök kért el a pápától.
A középkorban a monostor alatt (a mai Zebegény közigazgatási területén) kialakult Almás és Kovácsi kis települések a török idők alatt teljesen elpusztultak. A környék az 1660-as években a hadak felvonulási területévé vált.
Zebegény és térsége 1685 táján szabadult meg a töröktől. A térséget 1700-ban I. Lipót Marossal, Visegráddal, Kisoroszival és a mai Zebegénnyel együtt Ernst Rüdiger von Starhenberg császári hadvezérnek – az 1683-ban Bécs védőjének – adományozta. 1746-ban a család ezen ágának kihaltával a birtokot a kincstár visszaszerezte és újból koronauradalom lett. Ettől kezdve a visegrádi uradalomhoz tartozott, hova magyar és tót favágók települtek be. 1735 táján Ulmban hajóra (Ulmer Schachtel) szálló német telepesek jöttek a vidékre.
Az 1749-ben összeírt urbárium szerint Zebegényben már 24 jobbágycsalád található, mely nevek között magyar, német és szláv hangzású nevek egyaránt vannak: Borda, Champp. Egidy, Frichtinger, Gimmer (2), Himmer, Horváth, Kardos, Kovaczky, Kovács, Lippay, Mikulas, Pintér, Pobjsek, Polack, Srinyár, Szabó, Szurma, Udvardy, Ulrich, Zebregt (2), Zibrinys,
A vegyes lakosságra utalnak a később megjelent és ma is még meglévő nevek, mint például: Forgách, Virágh, Kocsis, Kovács, Nagy, Pásztor, Szabó, (magyar) Dörflein, Fischer, Fiezl, Hirling, Himmer, Hock, Hoffmann, Krebsz, Ritzl, Walcz, Wetzl, (német) Adamek, Pohiba, Cservenák Gabula, Gregor, Kemenczik, Skoda,(szláv). A korabeli írások a 19. század elején Zebegényt német-magyar-szlovák településként említik.
A község első temploma a Kálvária-domb sziklájába bevájt Szentélyből és eléje épített helyiségből állt. Harangja 1749-ből való, mely jelenleg a Kós Károly féle templomban látható.
1828-ban a község lakóinak száma 554 fő, lakóházainak száma 92 db volt. Ekkor a foglalkozási ágak: földművelés, erdőgazdálkodás és egy vendégfogadó működtetése volt. Fő gazdaságai "szőlős hegyében, sok gyümölcsösében, tölgyerdőiben és vízimalmaiban" volt. A patakon működő vízimalmait a váci és esztergomi gazdák is igénybe vették.
1846-ban kezdik építeni a Budapest-Pozsony vasútvonalat, amelynek Vác-Párkánynána közötti szakaszát 1851-ben adják át a forgalomnak.
Ez Zebegényt is érinti. Ekkor épült meg a hétlyukú zebegényi vasúti boltozott völgyhíd, ami a maga nemében Magyarországon kiemelkedő ipari műemlék. Zebegény vasútállomást kapott. Az állomás épülete a Monarchia stílusában épült. Eredeti formájával turisztikai látványosság.
A falu temetője a Kálvária-domb déli oldalában helyezkedik el. Fekvése, domborzati viszonyai és érdekes elrendezése miatt az ország egyik legszebb temetője. 1853-ban Fischer Borbála jóvoltából a Kálvária dombon megépült a homlokzati tornyos kis méretű, keletelt, klasszicista "kálvária kápolna". Ebben az időben épült a kápolnához vezető út mellett kilenc stációs ház; mindegyiken kis fülkében Jézus keresztútját ábrázoló kép. Feltehetően a XIX. század elején épült a kálvária É-nyugati lábánál a Nepomuki Szent János kápolna (úti kápolna). Ekkor még meg voltak a kálvária domb tetején a rézkorból származó "földvár" maradványai. A Börzsönyi várak leírásaiban ezt a valamikori földvárat ma is jegyzik, melyet az 1930-as években feltártak majd helyére építették az Országzászló emlékhelyet.
Zebegény első iskolájának keletkezési ideje nem ismert. Az1830-as években minden bizonnyal volt római katolikus iskolája az ősi sziklatemplom mellett, majd később a jelenlegi Bartóky utca 1. sz. ház helyén. Feljegyzés tanúskodik arról, hogy Dr. Robitsek Ferenc nagymarosi plébános kezdeményezésével 1895-ben felépült egy "pompás" iskola és tanítói lakás az akkori Ferenc József téren. Ez az iskola ma is áll és működik. Az iskolához a telket dr. Koperniczky Ferenc nagylövedi plébános, Zebegény szülöttje ajándékozta a községnek. Ezekben az évtizedekben községi tanítók voltak:
- 1830-as években: Reisz N
- 1836-42-es években: Niegreisz N
- 1842-44-es években: Kovács N
- 1844-71-es években: Scheily Lénárt
- 1871-73-as években: Jankovics Ernő
- 1873-94-es években: Leiszmeiszter Antal
- 1894-1934 években: Szvoboda Vince
Az iskola akkori padjait Wallenfeld Mihály kőbánya tulajdonos ajándékozta. (Az iskolában még megtekinthető a régi pad két példánya) Iskolaszék is működött, elnöke dr. Robitsek Ferenc volt.
1890-es években megszélesítik a hétlyukú vasúti völgyhidat, így már 2 pár vágányon közlekedhetnek a vonatok.
Zebegény egyik érdekes építészeti emléke a "Ferencz József Gyermektelep", amely az 1896-os Millenniumi kiállításon "dohányjövedéki" pavilon volt. Az ezredéves kiállítás fából épült pavilonjait lebontásuk után értékesítették, s többek között a "svájci renaissance" stílusban épült dohányipart, bemutató épületet a főváros vásárolta meg. Sajátos döntés; éppen e dohánypavilont választották arra, hogy Zebegényben felállítsák a főváros "miazmatikus levegője miatt beteges és testi fejlődésben elmaradt gyerekek" szünidei nyaralótelepéül. A döntés tartalmazta azt is, hogy háború esetén hadikórházként funkcionáljon.
1896-ban honfoglalásunk ezredik évfordulóján emlékművet állítottak a vasútállomás alatti kis téren. Itt alakították ki a Millennium emlékparkot.
1899-ben majdnem megsemmisült a település. Óriási felhőszakadás volt, s ez a Bükkös árokban felhalmozódott, mivel korábban az árkot - szekérátjáró miatt - bánya-meddővel feltöltötték. A felgyülemlő víz átszakította, elsodorta a bánya-meddőt és a víz házakat elsodorva rázúdult a községre.
1908-1910. között Havas Boldogasszony tiszteletére épült a zebegényi plébánia templom, Kós Károly erdélyi politisztor (építész, író, néprajztudós) és Jánszky Béla tervei alapján szecessziós stílusban az erdélyi templomok mintájára. Freskóit kőrösfői Krisch Aladár tervei alapján tanítványai készítették Leszkovszky György tanársegéd festőművész irányításával.
Az első világháború zebegényi áldozatainak, hősi halottainak neve a temetőben lévő emléktáblán olvasható.
Az 1900-as évek elejétől egyre ismertebbé vált Zebegény. Főleg a fővárosi polgárok közül egyre többen fölfedezték. Ekkor épülnek az első nyaralóházak, villák. Páratlanul szép természeti adottságai és kiváló, gyógyító levegője ugyancsak eredeti falusi arculata pezsgő nyaralóéletet indukált. 1924-ben Szőnyi István festőművész - aki elnyerte a Szinyei társaság első ízben kiadott nagydíját - feleségül vette a zebegényi nyaraló tulajdonos, földművelésügyi államtitkár Bartóky József kisebbik lányát, Bartóky Melindát és nem sokkal később zebegénybe költöztek.
Ha Zebegény történetében mérföldköveket állítanánk, akkor az egyik jelentős mérföldkövet 1910-26-ra kell állítani. Zebegény arculatának kialakulása és jövőképének meglapozása ide tehető.
Az új templom építése kapcsán megjelent Kos Károly és művésztársai, majd Szőnyi István és az általa létrejött művészkolónia jó értelemben megpecsételte Zebegény sorsát. A század első felében olyan pezsgő, magas szellemi színvonalú nyaralóéletnek lehettek tanúi elődeink, ami meg nem ismételhető. Így írt Szőnyi:
"A táj és az ember összefüggő és elválaszthatatlan egységét láttam meg Zebegényben, olyan környezetben, mely nagyon megfelelt elgondolásaimnak. Az én képeim témája ez a két dolog a világon, amihez legerősebb szálakkal vagyok hozzáfűzve: Zebegény és a családom..."
Ennek az időszaknak és ezen személyiségeknek köszönhetően vonult be Zebegény neve a művészettörténelembe. Szőnyi István "zebegényi remeteségét" a hosszú nyarakat itt eltöltő és alkotó művészek oldották föl, úgy mint Elekfy Jenő, Medveczky Jenő, Vass Elemér, Szobotka Imre, Berény Róbert, Aba Novák Vilmos, Bernáth Aurél. Ezekben az évtizedekben a helyi építkezés is stílusában átalakult. Sorra épülnek a polgári nyaralók, a szép környezetbe illő villák.
A teljesség igénye nélkül ezek felsorolva:
Dőry, Maróti, Sípőcz, Szepessy, Bartóky, gr. Károlyi, Tömösváry, Salamon, Koperniczky, Fehér, Rostagni, Pusztai, Medveczky, Sínay, Makláry, Szauer, Szulavy, Szőke, Kende, Antal, Berkó, Fischer, Tits, Gyarmathy, Huber, Kertész, Doby, Battlay, Farkas, Lőherer, Molnár, Szvoboda, Kuchta, Káromi, Kosztolányi, Kiszely, Kanitz, Rottman, Obriszt, Bausch, Lersch, Kacsóh, Lehner, Niewelt, Szatmáry, Bányai, Kappel, Fodor, Zoltai és az Encián Sport Egyesületé.
Hogy mennyire gazdag volt világszínvonalú eseményekben az évszázad ezen első fele, ezen belül is a 30-s évek, tanúskodik a Virág Egylet Zebegény és a maga nemében páratlan Országzászló és Hősök Emléke. A község fürdőhely jellegét hirdető és jótékonyságáról híres gróf Károlyi Lászlóné gr. Apponyi Franciska a község állandó lakója volt. 1931-ben alakult a VEZ, elnöke gróf Károlyi Lászlóné, akit az Egyesületben Napraforgónak neveznek. AVEZ tagjait virágokról, fákról és cserjékről nevezik el. Kb. 300 gyermek és 50 felnőtt tagja, van. Belső életében teljes egyetértés van, nincs cím, rang és korkülönbség. Munkatársai önként vállalkoznak a nemes munkára, hogy Zebegény község gyermekeit játék, sport és szórakoztató munka közben neveljék vallásos, hazaszerető emberekké. Zebegény már ekkor kiemelkedik a magyar községek egyhangúságából.
Ugyancsak az 1930-as évek első felében Zebegény közössége elhatározta, hogy Országzászlót állít. Az Országzászló megtervezésével Maróti Géza nemzetközi hírű építészt, építőművészt, iparművészt bízták meg, aki zebegényi nyaralótulajdonos és őslakosnak vallja magát. Az Emlékmű megépítésére Országos közadakozást kezdeményezett a zebegényi Dalkör. A szervező Bizottság úgy döntött, hogy ne csak Országzászló, hanem a hősi halottaknak az első világháborúban elhunyt, Zebegényből származó katonáknak is állítsanak emléket. Így egy összetett szimbolikájú, nagyobb léptékű építmény megtervezése volt a feladat.
Egy nyolcszögletű fallal körülvett pódiumon négy kőoszlop veszi körül az országzászló rúdját. Eredeti tervek szerint a négy kőoszlop tetejére 1-1 hatalmas kettős kereszt került volna. A kettős keresztek sajnos nem készültek el.
1944-ben községünket is elérte a II. világháború közvetlen hatása. December 8-án három monitor horgonyzott le a Duna Zebegényi szakaszán. 11 napon át szüntelenül tüzeltek a Törökmező irányába, feltehetően a szovjet csapatokra. 19-én délután megszűnt az ágyúzás és eltávoztak a hajók: Délután 4- és 5 óra között a Törökmező felől a Malom-patak két oldalán 300 szovjet katona nyomult be a községbe. A harcokban 7 szovjet katona esett el, akiket ideiglenesen az iskola előtt majd véglegesen a temetőbe helyezték örök nyugalomba. Két magyar katona is áldozatul esett, Ők is a temetőben nyugszanak. 1945. január 5-e szomorú dátum a község történelmében. Ez volt a megtorlás kezdete.
Mint német ajkú településről 111 férfit és nőt írtak össze és hurcoltak el kényszermunkára "Málenkij robot"-ra Szovjetunió ukrajnai területeire. Harmincan soha nem tértek vissza, ismeretlen helyen nyugszanak. Akik a keserves megpróbáltatásokat túlélték, betegen, legyengülve két és fél év után tértek haza. Az utolsó hazatérők 1947. július 28-án szálltak le a vonatról. A település lakói több mint 60 év után is szomorúan emlékeznek eme gyászos eseményre. A megpróbáltatások két és fél évére a temetőben elhelyezett tábla emlékeztet.
1945. április-májusban négy párt alakult Zebegényben: Szociáldemokrata, Független Kisgazda, Magyar Kommunista és Nemzeti Parasztpártot. 1948-ban diktatórikus módon megszűnt a több pártrendszer és lett egy párt, a Magyar Dolgozók pártja. Ekkor jött létre az ifjúsági szervezet, amelyet először MADISZ-nak aztán SZIT-nek majd DISZ-nek neveztek. Megalakult a helyi Nemzeti Bizottság, a közrend, a közellátás és termelés megindítása céljából. Leegyszerűsítve akkor kezdődött el a beszolgáltatási kényszer, a "padlástakarítás". Földosztás Zebegényben nem volt. 1949-ben megalakították a Függetlenségi Népfrontot. Kezdeti időszakban a helyi közigazgatási tisztségviselői még bíró, törvénybíró és közgyám voltak. Mint mindenhol, itt is a hatalom legfőbb helyi képviselője a pártitkár volt.
1950-ben alakult meg a tanácsrendszer. Az első tanácselnök Gyatyel Károly volt, majd lemondása után 3 hónapig Krébesz Károly. 1952-től Kemenczik Antal, 1954-től Himmer Lőrincz. 1958-tól Krebsz István, 1967-től Gábor Pál, és 1968-tól Prétyi Józsefné egészen a rendszerváltozásig, 1989-ig. Tanácstitkárok voltak ebben az időszakban: Dévényi Ferenc, Brégyik László, Takács Teréz, Dunai György, Martin Jenő, Gábor Pál, Mundi József és Flaskay Kálmán.
Ebben az időben a községfejlesztés fő célkitűzése járdaépítés, csapadékvíz elvezetés, hidak építése, utak kövezése és parkok építése volt. Fontos feladat volt a község egészséges ivóvízzel történő ellátása. A község közterületein lévő 8 db ásott kút mellett egyedül a ma is bővizű Erzsébet forrás vize volt kifogástalan. 1957-ben elkezdték az Erzsébet forrásra alapított törpe vízmű építését.
1958-ban a község területe 17 kat. holddal növekedett, mert ekkor csatolták a Bőszobi patak jobb oldalán lévő újvölgyi részt Zebegényhez. 1964-ben a rossz állapotban lévő Országzászlót és Hőseink Emlékművét rendbe hozták és az Országzászló köré kilátót építettek. Az 1960-as évek elején a mezőgazdaság, mint megélhetési forrás teljesen elsorvadt. 1961-ben formálisan létrehoztak egy termelőszövetkezetet, mellyel 1962-ben hozzácsatolták a szobi-, majd gödi Tsz-hez.
A községben 1961-ben hozták létre a Mészkőásvány őrlő üzemet.
Az 1941 évi 881 lakoshoz képest az 1960-as évek elején 1341 lakosa volt a településnek. Az 1960-as évek elején épült ki a Naphegyi településrész. 1962-ben a "Maróti villa" átalakításával létrehoztak egy szülőotthont, 15 ággyal, ahol évente több mint 300 kisgyermek született.
A háború után államosított villákból üdülőket alakítottak ki, összesen 8 db-ot, ahol 2 hetenként 535-en üdültek. 1948-49-ben megkezdődött a 8 tantermes általános iskola kiépítése, ami 1955-56-ban fejeződött be. A háború előtt (1894-1948-ig) 2 tanteremben 2 tanító oktatott összesen 90-140 tanulót, kettéosztva I.-II. és III.-IV.-V.-VI. osztályra. A Zebegényi általános iskolában már 1959-ben megkezdődött a szervezett zeneoktatás. Szőnyi István halála után 1967-ben lakóházából, Emlékmúzeumot alakítottak ki, majd 1968-ban a "Tömösváry" villában klubkönyvtárat hoztak létre, majd ennek privatizációja után 1997-ben a Köperniczky házban helyezték el.
Az 1970-as évekre tehető a volt mezőgazdasági területek parcellázása és egy kiterjedt üdülőövezet létrehozása. Ezzel az 1900-as évek első felének hangulatos családias nyaralóélete átalakult a hétvégi házas életmódra.
Az 1980-as években egyre erőteljesebben foglalkoztak a Bős-Nagymaros vízlépcső megépítésével. Ennek előkészítő munkálatai évekre megpecsételték a település sorsát.
Zebegény lakosságának száma 1200 fő körül mozog, mely nyári időszakban a nyaralókkal megháromszorozódik. A Lakóingatlanok száma 360, a nyaralóépületek száma 680.
DIE GESCHICHTE VON ZEBEGENY
Der Name "Zebegeny" tauchte erstmals im XIII. Jahrhundert auf.
Die Ortschaft "Zebegeny" ,die heute als "Szebeny" , im Comitat Baranya bekannt ist
war der Namensgeber und Besitzer von Zebegeny.
Dort lebten die Benediktiner , die auf der Piste in Richtung Donau
eine Abtei "Kloster Zebegeny" auf dem St. Michael Berg errichtet haben.
Daher waren es die Benediktiner Mönche die am Anfang die Geschichte
von Zebegenys mitgestaltet haben.
In einer Gerichtsakte aus dem Jahr 1295 am 26. Sept. wird der Benediktiner Kloster
als "Manisterium de Zebeguen " erwähnt .Man findet noch einige Aufzeichnungen
aus dem XIV. Jahrhundert über den Lehnsherr des Klosters , Lörinc, dem
Sohn des Miklos Papy. Nachdem die Familie ausstarb gingen die Lehnsherrrechte
auf den König Sigismund über, der die Rechte im Jahre 1396 den Gebrüdern Trentul übergab.
Im Jahre 1483 war der Benediktiner Kloster schon verlassen und verwaist. In diesem Zustand bekam
den Besitz der Bischof von Pécs (Fünfkirchen) Sigismund , von den Papst geschenkt .
Auf dem heutigen Gebiet von Zebegeny befanden sich damals 2 kleine Siedlungen - Kovacsi,
und Almas . Diese kleinen Ortschaften verschwanden unter den Türkenherrschaften völlig.
Das Gebiet rund um Zebegeny wurde im Jahre 1660 Aufmarschgebiet von verschiedenen
Truppen . Im Jahre 1685 wurde Zebegeny von den Türken befreit . Der neue Besitzer
wurde Graf Ernst Rüdiger von Starhenberg - der "Verteidiger von Wien".
Er bekam Zebegeny und einige Dörfer - Maros, Kisoroszi, Visegrad- von
König Leopold I., um 1700. Im Jahre 1746 starb dieser Zweig der Familie aus und
der Besitz wurde wieder der Krone zugesprochen. Seitdem gehörte Zebegeny
zu dem Visegrader Majorat . In dieser Majorat wurden ungarische und
Slowakische Holzfäller angesiedelt .
Um 1735 kamen mit Schiffen (Ulmer Schachtel) deutsche Siedler ins Gebiet.
Im Jahre 1749 wurden in Zebegeny bereits 24 leibeigene Familien gezählt.
Unter den Nachnamen findet man ungarisch, deutsch und slowakisch
klingenden Namen gleichermaßen . Zum Beispiel ;
"Borda, Champp,Egidy, Frichtinger , Gimmer, Himmer,
Horvath, Kardos, Kovaczky, Kóvacs, Lippay, Hock,
Hoffmann, Krebsz, Ritzl, Walz, Wetzl, Szabo......"
Dokumente weisen auf eine gemischte Bevölkerung hin. Die
Namen die damals aufgezählt worden sind , gibt es noch heute:
"Forgach, Viragh, Kocsis, Nagy, Szabó ..ungarische Namen..,
Dörflein , Fischer, Fiezl, Hirling, Hock, Wetzl, Himmer,
Hofmann...deutsche Namen ,
Adamek, Pohiba, Cservenak, Gabula, Skoda..slawische Namen.."
Am Anfang des XIV. Jahrhunderts wird Zebegeny als deutsch-ungarisch-
slowakisches Dorf erwähnt. Die erste Pfarrkirche von Zebegeny wurde
am Kalvarienberg als eine "Felsenkirche" errichtet . Es wurde im
Felsen ein Raum ausgehöhlt und man baute ein Kapelle davor.
Die Glocke stammt aus dem Jahr 1749 und befindet sich heute in der
jetzigen Kirche im Dorf (Architekt war Karoly Kos).
Im Jahre 1828 bestand die Dorfbevölkerung aus 554 Personen und
92 Wohnhäusern . Berufe in dieser Zeit waren : Landwirtschaft , Forstwirschaft
und der Betrieb einer Gaststätte. Die Hauptwirtschaftszweige waren :
"die Weinberge , die Obstgärten sowie Wassermühlen" . Die Wassermühlen
am Bach wurden sogar von Bauern aus den Städten Watz und Esztergom
in Anspruch genommen .Im Jahr 1846 fing man an , die Eisenbahnlinie
zwischen Budapest und Bratislava zu bauen , dessen Strecke zwischen
Watz und Parkanynána (Sturovo) im Jahre 1851 für den Verkehr übergeben
worden ist . Die betraf auch Zebegeny. In dieser Zeit baute man den
sog. Siebenbogen Eisenbahnviadukt in Zebegeny. Das ist in seiner
Art in Ungarn ein einzigartiges Industrie-Denkmal . Zebegeny bekam einen
eigenen Bahnhof . Das Bahnhofgebäude wurde im Stiel der KuK Monarchie
gebaut. Mit seiner Originalform ist er eine Touristenattraktion. Der Dorffriedhof
liegt auf der südlichen Seite des Kalvarienhügels . Mit seiner Topographischen
Lage und Gestaltung ist er eine der schönsten Friedhöfe des Landes .
m Jahre 1853 wurde von der großzügigen Unterstützung von Frau Barbara Fischer an dem
Kalvarien-Hügel eine Klassizistische Kapelle erbaut.
Zur dieser Zeit baute man auf dem Weg , der zur Kapelle führte neun "Stationen Häuser",
in denen man jeweils ein Bild vom Leiden Jesu bei der Kreuzigung aufhängte.
Die Johannes Nepomuk Kapelle wurde am Fuße des Kalvarien-Hügels,
in Nord -Westlicher Richtung (Straßen Kapelle) vermutlich am Anfang des
XIX. Jahrhunderts gebaut.
In dieser Zeit waren noch die Ruinen einer Festung ("Földvar") aus der Kupferzeit
vorhanden. Eine Beschreibung über die Festungen des Börzsöny-Gebirges
kann man noch heute lesen. Die Ruinen wurden in den 1930 er
Jahren ausgegraben , dann wurde über die Grabungsstätte eine Gedenkstätte für die
"Nationalflagge" errichtet.
Wann die erste Schule in Zebegeny entstand , ist nicht bekannt. Es gab wahrscheinlich
im Jahr 1830 eine Schule(röm.Kath.) neben der alten Felsenkirche, später dann ,in der
Bartoky Str.1. Aufzeichnungen zeigen , dass auf die Iniziative von Dr. Ferenc Robitsek,
Pfarerr von Nagymaros, im Jahre 1895 eine "herrliche" Schule mit Lehrerhaus in dem
damaligen Franz-Josephs -Platz errichtet wurde . Diese Schule steht heute noch
und funktioniert als Schule der Gemeinde. Den Baugrund schenkte Dr. Ferenc
Kopernitczky , Pfarrer von Nagyölved (ein Dorf) der Gemeinde. In diesen
Jahrzehnten waren die Dorfpedagogen :
1830- Reisz N
1836-42 ; Niegreisz N
1842-44; Kovacs N
1844-71; Scheily Lenart
1871-73 ; Jankovics Ernö
1873-94 ; Leiszmeier Antal
1894-1934: Szvoboda Vince
Die Schulbänke stiftete der Steinbrückenbesitzer Mihaly Wallenfeld. (in der
Schule kann man die ersten 2 Bänke besichtigen). Der Vorsitzende der Schulleitung
wurde Dr, Ferenc Robitsek.
Im Jahr 1890 wurde die Siebenlochta Eisenbahnbrücke breiter gemacht , so-
dass die Züge auf 2 GleisEin fahren konnten.
Eines der interessantesten Gebäude von Zebegeny ist der "Franz Joseph Kindererholungs-
heim". Der Pavillon war auf der Millenium Ausstellung von 1896 als "Tabak Verbrauchsteuer"
Pavillon aufgestellt worden. Die Millenium Ausstellung, als "Tausendjährige Ausstellung" bekannt,
hatte viele Pavillons aus Holz. Bevor man diese Pavillons abriss, wurden sie verkauft , u.a.
auch "die im Schweitzer Renaissance" -Stil gebaute Tabakpavillon.
Die Hauptstadt Budapest kaufte den Pavillon für die "durch Luft erkrankte (miazmatiker)
kränklichen und körperlich unterentwickelten Kinder" , als Erholungsheim.
Nach der Entscheidung der Hauptstadt sollte der Pavillon im Falle eines Krieges
als Krankenhaus dienen. Im Jahre 1896, am Jubileumstag ( Eroberung Ungarns durch die
magyaren vor 1000 Jahren) wurde unter der kleinen Bahnstation auf dem Platz der
Millenium Park errichtet , wo sich auch ein Denkmal befindet.
Im Jahr 1899 wurde Zebegeny beinahe zerstört. Es gab einen sinnflutartigen Wolkenbruch.
Beim Bükkösgraben haben sich riesige Wassermengen aufgestaut. Früher waren
diese Graben mit Bauschutt und Sonstigem aufgeschütet worden und diente als eine
Art Durchgang für die Pferdefuhren. Die aufgestaute Wassermenge spülte diesen
Geröll aus dem Graben aus und stürtzte sich auf die Gemeinde . Zwischen 1908-1910
wurde die Kirche von Zebegeny nach den Plänen von Karoly Kos "polisztor" aus
Siebenbürgen erbaut . Er war noch als Architekt , Schriftsteller und Künstler bekannt . Sein
Partner und Mitgestalter war Béla Janszky . Die Kirche wurde im Stil der Secession
und nach dem Kirchenbaumuster Siebenbürgens gebaut . Die Kirche ist für
"Unsere liebe Frau "geweiht . Die Fresken wurden nach den Plänen von Körösföi
Aladar Krisch , von seinen Lehrlingen unter der Leitung von György
Leszkovszky , Maler und Lehrer , gemalt.
Die Namen von den gefallenen Zebegenyer im Ersten Weltkrieg , liest man auf dem
Gedenktafel im Friedhof. Zebegeny wurde ab den 1900 er Jahren immer beliebter
und bekannter. Insbesondere wurde Zebegeny von den Bürgern der Hauptstadt
Budapest sehr geschätzt. In dieser Zeit baute man die ersten Villen und Sommerhäuser.
Die gegebenheiten - wunderschöne Landschaft , sehr gute Luft , dörfliches Charakter-
waren für viele unwiederstehlich.
Der bekannte Maler und Preisträger des Sennyei Preises, Istvan Szönyi, heiratete im
Jahr 1924 die Tochter vom Staatssekretär des Landwirtschaftsministeriums und bekennender
Zebegenyer "Sommerfrischler" Jozsef Bartoky , Melinda Bartoky und ließen sich
kurz darauf in Zebegeny nieder. Wenn wir in der Geschichte von Zebegeny Meilensteine
aufstellen würden , dann müssten wir einen wichtigen Stein auf die Zeit von 1910-
1926 aufstellen. In dieser Zeit wurde das Gesicht von Zebegeny geformt. Wegen der
Bauung der Kirche hierher gekommene Karoly Kos und seine Künstlerkollegen ,
sowie von dem Maler Istvan Szönyi gegründete Küntslerkolonie , besiegelte das Schicksal
von Zebegeny. Anfang des XX.Jahrhunderts wurde ein hohes geistiges und künstlerisches
"Sommerleben" geschaffen , das einzigartig und unwiederbringlich ist . Istvan Szönyi
beschreibt :
"In Zebegeny sah ich , wie Mensch und Landschaft unzertrennlich in Einheit sind.
Diese Umwelt entspricht genau meine Vorstellungen. Die Themen meine Bilder sind
diese 2 Sachen auf der Welt , die mich mit sehr starken Seilen binden ; Zebegeny
und meine Familie".
Dank dieser Zeit und Dank dieser Persönlichkeiten ging Zebegeny in die Kunstgeschichte
ein. Bei Szönyi gingen sehr viele namhafte Künstler ein und aus , wie zB;
Elekfy Jenö, Medveczky Jenö, Vass Elemer, Szobotka Imre .....
Inzwischen entstanden sehr schöne Ferienhäuser und Villen in Zebegeny . Ein paar
Namen müssen hier erwähnt werden ;
Döry, Maroti, Sipöcz, Szepessy, Bartoky, Graf Karolyi, Tömösváry, Salamon, Fehér ,
Koperniczky, Sinay, Makláry, Kertesz, Molnar, Karomi, Niewelt , Sportverein Encian etc.
Das gerade diese Anfangszeiten des XX. Jahrhunderts , insbesondere wie aufregend
die 30 er Jahren waren und welch historische Erreignisse passierten , zeigt der Blumen-
verein Zebegeny und die in seiner Art einzigartige Nationalfahnen Gedenkstätte ,sowie
das Helden Denkmal. Gräfin Karolyi Laszloné geb. Gräfin Franziska von Apponyi
wohnte ständig in Zebegeny . Sie war bekannt für ihre Wohltätigkeitsveranstaltungen
und tat viel für Zebegeny. Im Jahre 1931 wurde der Verein VEZ gegründet. Präsidentin
des Vereins war Gräfin Karolyi ,die im Verein " Sonnenblume" gennant wurde . Die
Mitglieder des Vereins benannten sich von Blumen , Bäumen etc..es waren etwa
300 Kinder und 50 Erwachsene Mitglieder. Im Verein ist jeder gleichgestellt.
Es gibt keinen Rang oder Stellung, sowie Altersunterschied. Die Mitarbeit ist ehrenamtlich
und das Ziel ist ,dass die Kinder von Zebegeny mit Spielen, Sport und sonstigen Arbeiten
zum heimatliebenden und gläubigen Menschen erzogen werden. Zebegeny war damit
schon eine Ausnahmeerscheinung unter den Gemeinden in Ungarn.
In der ersten Hälfte des Jahres 1930 beschloss die Gemeinde , dass sie eine
Landesfahnen Gedenkstätte aufstellen wird.
Mit dem Entwurf beauftragte man den international bekannten
Architekten und Künstler Geza Maroti , der sich als einheimischer Zebegenyer
bezeichnete. Um das Projekt finanzieren zu können ,startete der Zebegenyer Chor
(Dalkör) eine landesweite Sammelaktion und Spendenaufruf. Die Organisatoren haben
beschlossen , dass nicht nur die Landesfahne aufgestellt werden sollte , sondern, dass man
auch für die Helden und den toten Soldaten , die im ersten Weltkrieg starben und
aus Zebegeny stammten , einen Denkmal setzen. So wollte man eine Gedenkstätte mit
größerem Symbol schaffen . Die Gedenkstätte sieht folgendermaßen aus :
der Landesfahnenmast steht auf einen Podium , der von einem achteckigen Mauerwerk
umrundet wird. Nach den Originalplänen sollten auf vier Steinrumpfen , die den Podium
einkreisen , Doppelkreuze aufgestellt werden . Die vier Steinobelisken standen zwar, aber
die Doppelkreuze wurden leider nicht rechtzeitig fertig.
Im Jahre 1944 traf der II.Weltkrieg in Zebegeny ein. Am 08. Dez. ankerten auf der Donau
in der Nähe von Zebegeny 3 Kriegsschiffe (Monitore) . Sie feuerten über
11 Tage in Richtung Törökmezö (Türkenfeld), womöglich auf Sowjettruppen , denn
auf der Seite des Malompataks (Mühlenbach) kamen 300 Sowjet- Soldaten ins Dorf.
Bei den Kämpfen starben 7 Sowjet- Soldaten die provisorisch vor der Schule , später
dann im Friedhof bestattet wurden. Es starben auch 2 ungarische Soldaten. Sie
wurden auch im Friedhof beerdigt. Der 05.01.1945 ist ein sehr trauriger Tag in der
Geschichte des Dorfes . Da fängt die Vergeltung an. Zebegeny wurde als eine
Gemeinde eingestuft, wo die Deutschsprachigen in der Mehrheit sind. 111 Männer und
Frauen wurden in die Sowjetunion abtransportiert und zur Zwangsarbeit gezwungen
(Malenkij Robot). Sie kamen in der Ukraine an .30 von ihnen kamen nicht mehr
zurück , sie ruhen auf unbekannten Orten.
Diejenigen die überlebten , kamen nach zwei ein halb Jahren wieder zurück. Sie waren
ausgehungert und sehr schwach. Die letzten Rückgekehrten stiegen am 28.07.1947 aus dem Zug
aus. Die Bewohner Zebegenys erinnern sich immer noch nach über 60 Jahren mit großer
Trauer an diese Ereignisse . Auf diese zwei ein halb Jahre in der Sowjetunion erinnert eine
Gedenktafel im Friedhof.
Im April -Mai 1945 , gründeten sich 4 Parteien in Zebegeny! Die Sozialdemokraten, die Klein-
bauernpartei , die Kommunistische und die Nationale Bauern Partei. Im Jahre 1948 wurden
auf diktatorische Weise die Parteien verboten und seitdem gab es nur ein Partei-
system , mit nur einer Partei :der "Ungarischen Arbeiter Partei" . In dieser Zeit wurde die
Jugendorganisation MADISZ gegründet. Später wurde sie auf SZIT und dann DISZ umbenannt .
Es wurde ebenfalls die "Lokale National Komite" gegründet, um Ordnung und die Produktiwität
sowie das "normale Leben" zu organisieren und zu sichern. Ab jetzt gab es die "Zwangsabgabe".
Man musste an den Staat Naturalien (Lebensmittel usw...) abgeben ("Speicher Abräumung").
Grund und Boden wurden in Zebegeny verstaatlicht und nicht unter der Bevölkerung
aufgeteilt . Im Jahre 1949 wurde die unabhängige Volksfront ins Leben gerufen. Am Anfang
waren es die Amtsangestellten vom Ort . Wie überall in Ungarn , so auch in Zebegeny , war
der absolute Machthaber der Parteisekretär . Im Jahre 1950 entwickelte sich das Rats-
sytem (Gemeinderat). Der erste Ratspräsident war Karoly Gyatyel , dann nach seiner
Abdankung bis 3 Monate Karoly Krebsz . Ab 1952 Antal Kemenczik , 1954-Lörinc Himmer,
1958 . Istvan Krebsz , 1967 Pál Gábor und ab 1968 Jozsefné Pretyi bis zur politischen Wende
1989. Sekretäre waren in der Zeit : Ferenc Devenyi , Laszlo Bregyik , Terez Takacs, György
Dunai , Jenö Martin, Pal Gabor...
In dieser Zeit waren die Hauptziele der Gemeinde : Verkehrswege und Bürgersteige bauen,
sowie das Bauen von Brücken. Wichtig war noch die Trinkwasserversorgung . Es befanden
sich 8 Brunnen in Zebegeny ,aber um die Gemeinde versorgen zu können , war allein
der Elisabeth-Brunnen in der Lage , der auch heute noch reichlich sprudelt . Im Jahre 1957
baute man ein kleines Wasserkraftwerk auf den Elisabeth-Brunnen. Im Jahre 1958 wurde
Zebegeny 17 Morgenland größer , weil in dieser Zeit der Ortsteil Ujvölgy (Neutal) eingemeindet wurde.
Im Jahr 1964 hat man die Denkmäler (Nationalflagge,...) renoviert und man baute rund um
den Denkmal eine Aussichtsstation .
Am Anfang der 60er Jahre gründete man eine landwirtschaftliche Genossenschaft. Er wurde
ab 1962 zuerst zur Genossenschaft Szob , später zur Genossenschaft Göd (Städte in der
Nähe) zugeordnet. Dieser Wirtschaftzweig konnte aber nicht viele Einwohner ernähren .
Im Jahre 1961 wurde ein Kalstein-Betrieb eröffnet.
Zebegeny hatte im Jahre 1941, 881 Einwohner. Am Anfang der 60 er Jahre wuchs die Zahl
auf 1341. Als Wohnsiedlung wurde noch der Gemeindeort Naphegy (Sonnenberg) bebaut.
Im Jahre 1962 wurde die" Villa Maroti" zur Geburtshelfer-Klinik umfunktioniert mit 15
Betten . Es wurden pro Jahr 300 Babys geboren.
Aus einigen Villen wurden Erholungsheime , wo 2 -wöchentlich etwa 535 Menschen
ihren Urlaub verbrachten . Die Schule wurde im Jahre 1948-49 groß ausgebaut . Die
Arbeiten dauerten bis 1956. Schon ab dem Jahr 1959 wurde in der Schule Musik
unterrichtet. Nach dem Tod des berühmten Malers Istvan Szönyi 1967 , wurde aus
seinem Wohnhaus ein Museum errichtet . In der "Villa Tömösvary" richtete man die
Bibliothek ein , später nach der Privatisierung des Hauses wurde die Bibliothek im
Haus "Köperniczky" eingerichtet . Ab den 1970 er Jahren wurde nach und nach ein
Erholungsgebiet aus Zebegeny. Ab den 1980 er Jahren wollte man das Wasserkraftwerk Bös-
Nagymaros bauen , und dieses Vorhaben hatte seinen Stempel auf Zebegeny aufgedrückt.
Die Einwohnerzahl von Zebegeny beträgt heute etwa 1200 Menschen . In den Sommermonaten
sind etwa dreimal so viele Einwohner vorhanden. Wohnhäuser sind 360 Stück , Ferienhäuser